Ha a magyar történelem nagy személyeit kérdezzük meg valakitől, akkor biztos, hogy eszébe jut Hunyadi János neve. Lehet, hogy csak a nándorfehérvári csatát tudja hozzá kapcsolni és a déli harangszót, vagy csak annyit, hogy Mátyás király apja, de az ő személye olyan mélyen beleivódott a magyarság tudatába, hogy ha nem is elsőként mondja, akkor is benne lesz a felsorolásban Kossuth Lajos, I. (Szent) István és Horthy Miklós mellett.
Hogy miért? Mert egy olyan életpálya az övé, amivel bárki tud azonosulni. Olyan, mint egy magyar népmese, ahol a tetteiért a szegény fiú elnyeri jutalmát a végén. Hunyadi János, nincstelen apródból lett az ország főkapitánya, a legnagyobb politikai befolyással és az egyik legnagyobb méretű birtokkal rendelkező nemes, akinek a fiát majd királlyá választják az apja érdemei miatt.
Ha a származását kérdezik nincs olyan történelmi forrás, amire egyértelműen támaszkodni lehetne, de ha olyan embert keresünk, aki Magyarország érdekeit, a hazáját védte a végsőkig, akkor őt lehet a magyar ember mintájának állítani.
Ha végignézzük az életét, akkor mondhatni sorsszerű az, hogy neki a szülőhazáját kell védenie bármi áron. Ezt a küldetést láthatjuk onnantól, hogy a déli vármegyékben sajátítja el a katonaság alapjait, megismeri a török harcmodort és lehetőséget kap arra, hogy a kor legjobb seregének harcmodorát is tanulmányozhassa, visszatérve pedig győzelmeket arasson egy olyan hadsereggel szemben, ami korábban legyőzhetetlennek tűnt.
Amikor az ország legnagyobb hatalommal rendelkező személyévé válik, amikor akár elérhetné azt is, hogy király legyen akkor sem a saját érdekeit tartja szem előtt, hanem pontosan az ellenkezője történik, hiszen a hozzá kerülő többletforrásokat is az ország védelmére fordítja a saját vagyonát és önmagát sem kímélve.
Hunyadi János az egyik legfontosabb személy hazánk történelmében. A „törökverő” nevet a 15. század folyamán egyre inkább valós veszélyforrásként jelentkező, a Magyar Királyság területeit is érintő török előrenyomulás során érdemelte ki, hiszen több jelentős csatában is jelen volt, hadvezérként pedig olyan győzelmeket aratott, melyekre Európa más országai is felfigyeltek.
Hadvezéri, hadászati tehetségét az is mutatta, hogy ő már Konstantinápoly 1453-as eleste után látta azt a veszélyt a török hódításokkal kapcsolatban, amit Európa nagyhatalmú vezetői csak 1526-ban hittek el a mohácsi csatavesztés után.
Származása
A származását illetően több elméletet is meg kell említeni, hiszen a mai napig nincs bizonyítva egyik sem, a történelmi források nem nyújtanak biztos támpontot, illetve ellentmondásos információk is szerepelnek a forrásokban. A különböző kutatások során többféle elmélet is született a Hunyadi családdal kapcsolatban. Kolozsváron született, de a pontos születési ideje nem ismert Hunyadi Jánosnak, 1407 környékére teszik a történészek.
A Hunyadi család első említése egy I. (Luxemburgi) Zsigmondtól (1387-1437) származó adománylevélhez köthető, amiben Serbe fia Vajk, Hunyadi János apja birtokokat kap a királytól szolgálataiért cserébe, köztük Hunyadvárat is. Ebben az oklevélben a család több tagját, köztük Hunyadi Jánost is megemlítik. Román eredetű, alacsony nemesi származású lehetett édesapja, akinek a királytól kapott birtokok a felemelkedés lehetőségét hozták el. Anyjáról nagyon kevés említés maradt fent, a kortársak szerint előkelő görög származású lehetett.
Egy másik elmélet szerint Hunyadi János Luxemburgi Zsigmond törvénytelen fia volt, akinek édesanyja Morzsinai Erzsébet, a király egyik ágyasa lehetett. A király igyekezett biztosítani gyermeke jólétét (amennyire ez a középkorban lehetséges volt), ezért a szeretőjét hozzáadta Serbe fia Vajkhoz, aki udvari vitéze volt I. Zsigmondnak. Ezért a cselekedetéért kapta meg a birtokokat a királytól a nemesi ranggal együtt Vajk. Ezt az elméletet igazolhatja, hogy Hunyadi Jánosnak volt egy öccse, akit szintén Jánosnak kereszteltek. A kor szokásai szerint ilyen akkor volt lehetséges, ha a fiúk apja más volt. A másik érdekesség ezzel kapcsolatban,. hogy a fiatal Hunyadi nevelését Ozorai Pipó felügyelte, aki szörényi bán, a kalocsai érsekség kormányzója, egyben kiváló hadvezér is volt. Ezzel a cselekedetével a király biztosíthatta a megfelelő neveltetést és a harcászati ismeretek elsajátítását is törvénytelen fiának.
Az utolsó elmélet szerint Hunyadi János apja román származású, alacsony nemesi ranggal rendelkező család sarja volt. A román történetírók a mai napig románnak tekintik a Hunyadi családot, akiknek a neve „csupán” magyaros írásmóddal maradt fent.
A legelfogadottabb az első elmélet, a magyar történetírás elismeri ugyan a Hunyadi család román eredetét, de mindenképpen magyarnak és nem románnak tartja Hunyadi Jánost.
Fiatalkora
Katonai tehetsége már korán megmutatkozott Ozorai Pipó seregében, ahol apródként szolgált. Lazarevics István szerb despota, Luxemburgi Zsigmond vazallusa mellett megismerte a törökök harcmodorát, annak erősségeit és gyengeségeit egyaránt. Ezt a későbbiekben kitűnően ki is használt. 1427-től az Újlakiak seregében harcolt a délvidéken a portyázó török csapatokat tartóztatták fel. Az Újlaki család lett később a legfőbb támogatója a török elleni küzdelemben és kormányzóvá választásakor.
Katonai pályafutását házassága is segítette. 1430-ban (a pontos dátum itt sem ismert) vehette feleségül Szilágyi Erzsébetet, Szilágyi Mihály macsói bán és erdélyi vajda testvérét. Házasságával bekerült a tekintélyes Szilágyi családba, ami egyben katonai szövetséget is jelentett neki. Ebből a házasságból születtek fiai, a tragikus sorsú László és a későbbi király, Mátyás.
1430-tól közvetlenül Zsigmond királyt szolgálta, kíséretében megismerte a zsoldos és a huszita harcmodort is Itáliában és a cseh területeken. A három harcmodort, a zsoldost, a huszitát és a törököt ötvözve tudott sikeresen harcolni a török ellen. 1433-ban nevezte ki a király udvari lovaggá, aminek következtében elkísérte őt a huszita felkelés leverésére Csehországba.
Első jelentős tisztségét 1439-ben kapta meg, szörényi bánná vált, ezzel együtt zászlósúr. A sors fintora, hogy ezt a címet nem Luxemburgi Zsigmondtól kapta meg, hanem I. Alberttől. Luxemburgi Zsigmond 1437-es halálakor nem volt fiú örököse, így az 1402-ben kötött örökösödési szerződés értelmében Erzsébet nevű lányának a férje, I. Albert lépett a trónra (1437-1439). Ő volt az első Habsburg származású magyar király, trónigényét a Garai-Cillei liga is támogatta.
Albert a délvidéki nemeseket csak komoly kedvezményekkel tudta maga mellé állítani, a királyi birtokokból jelentős területeket ajándékozott oda nekik, amivel a király hatalma gyengült, az ország belpolitikai egysége tovább töredezett. A küzdelmet szem előtt tartva Albert hadjáratot indított, de a seregben kitört járványnak ő maga is áldozata lett. Az ország nemesei elérkezettnek látták az időt, hogy a saját érdekeiket előtérbe helyezve válasszák meg az új magyar királyt. Albert halálát követően ismét trónharcok kezdődtek, a végén a lengyel származású I. (Jagelló) Ulászló (1440-l444) lépett a magyar trónra. Támogatói között ott voltak a délvidéki magyar urak, köztük Hunyadi János is. Az Ulászlót támogató főurak abban bíztak, hogy így a törökök ellen állandó segítséget kaphatnak majd a lengyelektől.
A helyzetet bonyolította, hogy Albert özvegye időközben fiú gyermeket szült, akit V. László néven megkoronáztatott és elmenekült vele és a Szent Koronával III. Frigyeshez Bécsbe. A Habsburgok a gyermek V. László trónigényét fenntartották, támogatóik, a Garai-Cillei liga kitartott mellettük. A délvidéki urak a lengyel támogatásban bízva viszont trónra segítették I. Ulászlót. Hunyadi János I. Ulászló koronázásakor még csak a ’30-as évei elején járt, ereje teljében volt, ekkorra az ország egyik legjelentősebb nemese lett, akinek tapasztalataira és haderejére a török elleni küzdelemben szüksége volt a királynak. Hunyadi János egyre népszerűbbé vált a köznemesség körében, így politikai hatalma is folyamatosan gyarapodott.
Törökellenes háborúi
I. Ulászló a támogatásért hálából 1441-ben Újlaki Miklóssal együtt erdélyi vajdává nevezte ki, illetve megkapta a temesi ispáni címet is. A címekkel együtt birtokok is jártak, így a befolyása megnőtt, a bárók közé emelkedett az egykori apród. A katonai sikerei elismeréseként szintén 1441-től Nándorfehérvár főkapitánya lett. Tisztségei és birtokai révén az ország egyik legnagyobb nemese vált belőle, aki egyben a törökellenes harcok vezetőjévé lépett elő haderejének köszönhetően.
Hunyadi eredményesen küzdött a törökök ellen, a rábízott területeket meg tudta védeni, mozgósítani tudta nem csak a nemesi haderőt, hanem szükség esetén a lakosokat is. Erre volt példa Marosszentimre, amikor 1442-ben az Erdélybe betörő törökkel szemben ugyan először vereséget szenvedett, de a lakosságot is fegyverbe szólította, így a foglyokkal vonuló ellenségnek útját tudták állni és győzelmet tudtak aratni. Győzelmeinek köszönhetően a népszerűsége is megnőtt, a köznemesek jelentős része támogatta egy készülő török ellenes hadjárat szervezésében.
1443-ban a király is úgy érezte, hogy az ősz közeledtével meg kellene támadni a törököt. Ehhez egy kb. 35 000 fős sereget sikerült mozgósítaniuk a lengyelekkel és a délszlávokkal együtt. A cél Drinápoly volt. A magyarok vezette sereg ugyan több győzelmet is aratott, de a téli időjárás és a balkáni terepviszonyok a töröknek kedveztek, ezért 3 hónap elteltével vissza kellett vonulniuk Hunyadiéknak. Az volt a hosszú hadjárat, amit katonai szempontból nem tekinthetünk egyértelműen sikeresnek, hiszen Drinápolyig el sem jutottak, a törököt nem tudták nagyobb csatában térdre kényszeríteni, de megmutatta, hogy a török sereget is le lehet győzni.
A hadjárat diplomáciai hatását érdemes kiemelni. A törökök a Balkán mellett Kis-Ázsiában is folyamatosan harcoltak ebben az időszakban és tartottak egy esetleges összefogástól. Ahhoz, hogy a kis-ázsiai hadjárataik zavartalak legyenek 1444 nyarán békét kötöttek a magyarokkal Drinápolyban. A drinápolyi békének köszönhetően a török kiürítette Szerbiát, a magyar határvidék felszabadult a török portyák alól.
A király és Hunyadi ennek a sikernek köszönhetően úgy gondolta, hogy most lehet a végső csapást a törökre mérni és a teljes Balkánról kiszorítani őket. Ezt az elképzelést a pápa is támogatta (de csak szóban, a tettek elmaradtak). Ennek értelmében 1444 őszén ismét magyar támadás indult, amivel megszegték a drinápolyi békét. A magyar csapatok nem kaptak segítséget és a pápai ígéret ellenére az itáliai hajók nem akadályozták meg a török hadsereg átkelését Európába. A magyar sereg Várnánál 1444. novemberében veszített a kétszeres túlerőben lévő töröktől. II. Murád szultán serege körbekerítette a magyarokat és kegyetlenül lemészárolták őket. A vereséget súlyosbította, hogy a király is életét vesztette a csatában.
Hunyadi a csatát ugyan túlélte, de Vlad Dracul havasalföldi vajda elfogta és csak a nádor háborús fenyegetésének köszönhetően engedte el. 1445-ben Hunyadit az országot irányító 5 főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává választották. Magyarország ekkor király nélkül volt és fent állt a veszélye egy újabb belháborúnak a Garai-Cillei liga és a Hunyadi- Újlaki liga között.
Hunyadinak ekkorra olyan mértékű volt a támogatottsága, hogy a belpolitikai viszályok elkerülése illetve a török fenyegetés miatt 1446-ban kormányzóvá választották, mondván, hogy V. László (1444-1457) nagykorúságáig irányítsa az országot, majd mondjon le címéről és az ezzel járó kiváltságokról. Hunyadi ezzel az ország legtekintélyesebb férfija lett, hatalma a királyéval vált egyenértékűvé. A kormányzói címet nem örökölhették fiai, illetve az ezzel járó birtokokat is vissza akarták tőle venni amint V. László nagykorú lesz. Hunyadi V. László trónigényét csak 1450-ben ismerte el.
Az állam és a saját bevételeit is az ország védelmére fordította kormányzósága alatt, 1448-ban újabb támadó hadjáratot vezetett. Sajnos a hadseregét nem tudta egyesíteni a török ellen felkelő, Szkender bég vezette albánokkal, emellett a szerb fejedelem, Brankovics György elárulta, így a rigómezei csatában háromnapos küzdelem után vereséget szenvedett és fogságba esett. Hunyadi Jánosért az országos tanács 100 000 arany váltságdíjat fizetett Brankovicsnak, valamint a magyar kézen lévő szerb várakat is visszaadták neki. Ez a Hunyadiért tett gesztus is jelzi, hogy milyen fontos is volt ő a 15. század közepén a magyaroknak. Az óriási mennyiségű aranyon felül olyan várakat adtak vissza a szerbeknek érte, amik a magyar védekezés szempontjából stratégiai fontosságúak voltak a törökkel szemben hosszú évek óta.
1453-ban ugyan lemondott a kormányzói tisztségéről, de az országos főkapitányi címet és a temesi ispáni címét is megtartotta, ezzel is jelezve, hogy a török elleni küzdelmeket vezetni kívánja V. László király uralkodása alatt is. Szolgálatai elismeréseként a király Beszterce vármegye örökös főispánjává tette. 1454-ben javaslatot tett egy százezer harcosból álló nemzetközi sereg megszervezésére a török végső kiűzése miatt, de javaslatát nem támogatták.
A nándorfehérvári diadal
Hunyadi János látta a valós veszélyt, amikor 1454-ben nemzetközi összefogást akart sürgetni, hiszen a törökök 1453-ban II. Mohamed szultán uralkodása idején elfoglalták Konstantinápolyt, ami az utolsó komoly védelmi pont volt Európa és a török között. Az ezt követő években Szerbiát visszafoglalták a törökök és 1456-ban már Nándorfehérvárt készültek megtámadni. A vár kiemelt szerepű volt, hiszen a Magyar Királyság belsejébe vezető dunai út legfontosabb védelmi elemét jelentette.
A várat Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora 7000 emberrel védte ugyan, de török túlerővel szemben segítségre volt szüksége. Hunyadi a saját seregével és a délvidéki nemességgel összefogva a vár felmentésére indult. A pápa megbízásából keresztes hadat szervező Kapisztrán János is a vár irányába tartott, de az ő serege rosszul felszerelt helyi lakosokból állt, akik ugyan megtapasztalták az évek során a török veszélyt, de komoly haderőt nem jelentettek.
Hunyadi a Dunán hajózárat létesítő török haderőt áttörte és bejutott a várba. Néhány nappal később, július 21-én a keresztes sereg ötletszerű támadását kihasználva a romos várból kitört és sikerült legyőznie július 22-én a többszörös túlerejű szultáni hadat. Nándorfehérvár megvédése óriási jelentőséggel bírt, hiszen ha a vár elesett volna, akkor megnyílt volna az út Magyarország belsejébe, a déli határvonalat nem tudták volna tovább védeni a magyar katonák.
A nándorfehérvári diadalhoz kapcsolódik az a történet, hogy a pápa a magyar győzelem miatt rendelte el a déli harangszót. Ez nem igaz. III. Kallixtusz pápa a déli harangszót ugyan tényleg elrendelte, de ezt szűk egy hónappal a sikeres csata előtt tette, hogy a török elleni küzdelem fontosságára felhívja a figyelmet. A győzelem emlékére az Urunk színeváltozása ünnepet viszont tényleg bevezette III. Kallixtusz az egész keresztény egyházban.
Hunyadi bár a csatát túlélte Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a csata után kitört pestisjárványnak és augusztus 11-én meghalt Zimonyban. Gyulafehérváron a Szent Mihály- székesegyházban helyezték végső nyugalomra.
Magyarország Hunyadi János halála után
Hunyadi János halála után a belpolitikai harcok ismét kiéleződtek. V. Lászlót továbbra is a Garaiak és a Cilleiek tábora támogatta, Hunyadi Lászlót és Mátyást pedig édesapjuk egykori támogatói, köztük az egyre nagyobb szerephez jutó köznemesség látta volna szívesen akár királyként is.
A király nem, akarta megerősíteni Hunyadi Lászlót apja méltóságaiban, ezzel pedig a Hunyadi liga elvesztette volna politikai erejét. A Hunyadiak, hogy szándékaikat komolyan vegye a király a nándorfehérvári várban megölték Cillei Ulrikot, aki a király bizalmasa volt. A király bár büntetlenséget ígért a Hunyadiaknak tettükért később a budai tartózkodásuk alatt őrizetbe vetette a két Hunyadi fiút. Lászlót lefejeztette, Mátyást pedig fogságba vetette. Mátyást magával vitte V. László Prágába, mivel Magyarországon nem érezte magát biztonságban. A király itt halt meg váratlanul.
Ezt követően a cseh király, Podjebrád György fogságába került Mátyás. Szilágyi Mihály a köznemességre támaszkodva királlyá választatta 1458 januárjában Mátyást, akit váltságdíj fejében a lányával kötött házasságért cserébe a cseh uralkodó szabadon engedett. A kisebbik Hunyadi fiú rátermettnek bizonyult, neveltetésének és személyes képességeinek köszönhetően 5 év múlva megszabadult Szilágyi Mihálytól, akit az országgyűlés kormányzónak választott mellé. Habsburg Frigyes legyőzését követően az őt támogató bárókkal is leszámolt, hatalmát sikerült megszilárdítania.
Hunyadi János emléke
Hunyadival, a családjával, a csatáival kapcsolatban több történelmi emlék is maradt az utókornak. A korabeli krónikák elég pontosan jegyezték fel azokat a csatákat, amikben részt vett, illetve érdemeit, hősies tetteit külön is kiemelték. Az általa vezetett csatákra nem csak mi, magyarok emlékezünk, hanem a környező országok lakosai is megemlékeznek, hiszen nem csupán minket védett a töröktől, hanem őket is, legyenek szerbek, bolgárok, vagy románok. Szinte nincs olyan magyar település, ahol róla, vagy fiairól ne lenne utca, tér elnevezve.
A megjelenését is sikerült megörökíteni különböző technikákkal, vannak 15-16. századból megmaradt rajzok, rézkarcok, illetve a későbbi századokba a leírások alapján készült ábrázolások is. A bátor harcost, az ország főkapitányát, a „törökverőt” több szobron is ábrázolták teljes harci felszerelésben az ország településein.
Irodalmi művekben, regényekben és színdarabokban is visszaköszön személye. A legjelentősebb talán a Honvédelem Napján átadott Hunyadi János- díj, amivel a mai napig elismerik az ország védelmével kapcsolatos érdemeit.
Sírhelye a gyulafehérvári székesegyházban a magyarság kiemelt emlékhelye, sírját a nemzeti színű szalaggal díszített koszorúk díszítik a mécsesek mellett.