5. osztály történelem

A magyar honfoglalással kapcsolatban kevés írásos forrás maradt fent, a folyamatot emiatt nagyon nehéz pontosan leírni. A magyar nép Kárpát- medencébe érkezésével kapcsolatban a hiányos források miatt két, egymástól jelentősen eltérő elmélet is született, melyeknek több részlete ma is kérdéseket vet fel.

A hűbéri lánc a középkori társadalom személyi függőségi viszonyainak a hálózata, egyfajta hatalmi struktúrát jelent. Ez jelöli a földesurak az uralkodóhoz, illetve egymáshoz való viszonyát.

A feudalizmus a középkori társadalom szokásos berendezkedése. Olyan társadalmi, jogi, politikai és gazdasági berendezkedés, ahol a hűbérurak és vazallusok között egy különleges jogi rendszer áll fent. Másik neve hűbériség vagy hűbéri rendszer, a föld birtoklásán alapul.

A tized a középkorban a jövedelem tizedrészét jelentette, melyet Istennek kellett felajánlani, az egyház munkáját kellett anyagilag támogatni. A tized szó egyik ismert szinonímája a dézsma, mely a latin decima "tized" szóból ered.

A füstadó Hunyadi Mátyás által bevezetett adónem, az 1467-es pénzügyi reformjában a kamara használt a füstadó váltotta fel. Ezt az adófajtát egészen az 1848/49-es évekig használták, az adó házanként volt értelmezett.

A triumvirátus jelentése három férfi szövetsége. Az I. triumvirátus Julius Caesar, Crassus és Pompeius között jözz létre, míg a II. triumvirátus Octavianus, Lepidus és Antonius között.

A démosz az ókori Görögország városállamaiban élő köznép volt, akinek nem volt jelentősebb vagyona, szabad, polgárjoggal rendelkező ember volt.

A polisz egy ókori görög város, azaz városállam. Egy központi városból és a hozzá tartozó környező falvakból állt, így épzett egy önálló államformát. A központi várost fal vette körül, de a legtöbben ezen kívül, a falakban élrtek.

Szolón (Kr. e. 638 körül – Kr. e. 558 körül) kiváló képességű ókori athéni politikus, hadvezér és költő, a hét görög bölcs egyike. Nevéhez köthető az úgynevezett szolóni alkotmány, vagyis a timokratikus állami berendezkedés megteremtése, ami az anyagi javak birtoklásán alapult.

Kleiszthenész kiemelkedő politikusa volt Athénnak a Kr. e. VI. században. Ő számolta fel az egyeduralmat a spártaiak segítségével, és teremtette meg a demokráciát.

A principátus fogalma a római császárkor körülbelül első 300 évében volt jelen. Itt az uralkodó, mint princeps a szenátussal együtt kormányoz, azonban ez csupán egy külső látszat, amit megtéveszt. A valóságban egyeduralom gyakorlása folyik.