Szálasi Ferenc a magyar történelem egyik legnehezebben megítélhető személye, hozzá kapcsolják a nyilas terrort, a budapesti zsidóság kiirtását és az ellenállók kivégzését. Neki volt köszönhető, hogy Magyarország az utolsó pillanatig kitartott a nácik oldalán, ezzel végképp a vesztes oldalra szorították hazánkat, az elkövetett kegyetlenségek miatt pedig az ország megítélése is igen negatív volt a háború utáni időszakban.
Szélsőjobboldali eszmerendszere már az első világháborút követő években kialakult, de programjának kevés követője volt még ekkor. A szélsőségek erősödése, a nácizmus térhódítása és a német fegyverkezés volt, ami fellendítette Szálasi programját, a követői száma olyan gyorsan nőtt, hogy később a parlamenti választásokon már a legnagyobb ellenzéki pártot alkották.
A német megszállást követően került vezető szerepbe Hitler parancsára és szolgálta ki a nácikat feltétel nélkül. A nácik ugyan nem őt szánták vezető szerepbe, de végül kénytelenek voltak neki juttatni a hatalmat a háborús helyzet gyors változása miatt.
A háború után a népbíróság igen hatékonyan működött, a háborús bűnösöket ugyan tárgyaláson meghallgatták, de az ítéleteket jogellenesen hajtották végre többször is. Ilyen tárgyalása volt Szálasinak is 1946-ban, a bűnei miatt pár nappal az ítélethirdetés után ki is végezték. A tárgyalása alatt végig úgy viselkedett, mint akinek a sorsa a nép vezetése és a cselekedetei is mind a nép érdekeit szolgálták.
Fiatal évei
1897-ben Kassán született. Apai részről örmény és német, anyai részről szlovák és ruszin felmenői is voltak. A család nevét is csak nagyapja magyarosíttatta, előtte a Szalosján vezetéknevet használták. Anyja mélyen vallásos görög katolikus volt, amit fia is örökölt. Szálasinak 3 fiú testvére és 1 nővére volt. A fiúk mind követték a családi hagyományt és katonai pályát választottak. A család nehéz anyagi körülmények között élt, a katonai pálya biztosította később a megélhetést is számukra.
Az elemi iskolát még Kassán végezte el, innen került katonai alreál iskolába Kőszegre, majd Marosvásárhelyre. Tanulmányaiban jeleskedett, Kismartonban a katonai főreálban folytatódott képzése. A bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián Szálasi 1915-ben fejezte be tanulmányait hadnagyi fokozatban és egyből a frontra került. Az első világháborút végigharcolta, a császárvadászok főhadnagyává léptették elő és megkapta a Vaskorona- rend III. osztályú kitüntetését is, amit nála jóval magasabb rangban lévő tiszteknek volt szokás adományozni.
A háború után Magyarországra költözött, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság okozta változások nem igazán érdekelték, helyette a katonai pályáját építette. 1920-21-ben altiszti, 1923-tól vezérkari tiszti képzésben vett részt. 1925-ben a vezérkar tagja lett, ahol fényes jövő állt előtte. Először századparancsnok, majd osztályvezető lett Budapesten 1930-ban. Felettesei szerint igen rátermett volt, tehetségesnek tartották, viszont olykor tudálékosnak és önhittnek is.
1933-ban vezérkari őrnagyi fokozatot kapott, a fényes karrier lehetőségét azonban messianisztikus képzelgései miatt elvetette. Köztudott volt, hogy sok időt tölt elmélkedéssel és olvasással, ami nem is lett volna probléma, ha nem kezd politikai tartalmú írásokba. Már a vezérkar tagja volt, amikor első politikai témájú írása megjelent, ismereteit szintézisekbe foglalta és megteremtette a hungarizmus ideológiáját. Ezt a magyar állam felépítésének tervében ismertette a nagyközönséggel is. Mivel az akkori törvények tiltották katonatisztek politizálását művéért fogságot kapott és kizárták a vezérkarból is. Egerbe került a 14. honvéd gyalogezredhez, de 1934-ben kérte nyugdíjazását, hogy a politikával szabadon foglalkozhasson. 1935. március 1-én vonult nyugállományba.
Innentől kezdve a szélsőjobboldal hangadója lett, a fajvédő Magyar Élet Szövetség vezetője, ahol hangoztatta hungarizmusnak elnevezett eszmerendszerének részleteit. Szerinte ez nem más, mint a bajtársiasság, a hazaszeretet és az istenhit összeforrása, ami az egész nemzetre kiterjed és egységbe tömöríti azt. A hungarizmus elfogadta a fajelméletet is, de a magyarokat az árja fajok közé sorolta. Már ekkor megjelent a zsidókkal és a cigányokkal szembeni gyűlölet.
1935-ben alapította meg a Nemzeti Akarat Pártját (NAP), melynek a szimbóluma a nyilaskereszt volt. csak Hitler, hanem Mussolini eszközeiből is merített, valamint a hungarizmust egyenértékűnek hirdette a nemzetiszocializmussal és a fasizmussal is. Hitler a párt megszervezésében és a szimbólumok használatában volt minta számára, Mussolinitól pedig az állam felépítésére és működésére látott követendő példát.
Az antiszemitizmus nála is megjelent, de ő nem kiirtani akarta a zsidókat és a cigányságot, hanem kitelepíteni akarta a Kárpát- medencén kívüli területekre őket. Ebből is látszik, hogy a hungarizmust ő az egész Kárpát- medencére értette, nem pedig csak Magyarországra, ami a trianoni béke után maradt belőle. Azt akarta, hogy a magyar területek eszerint az ideológia szerint újra egyesüljenek, az itt élő nemzetiségek pedig széles körű autonómiát kaptak volna.
A párt mellett mozgalmat is szervezett, valamint jól centralizálta a párt felépítését. Nyíltan kommunista és kormány ellenesek voltak, ezért 1937-ben Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter feloszlatta, Szálasi pedig börtönbe került. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt megalakulása után Szálasi egyre inkább elérkezettnek látta az időt, hogy a hungarizmus eszméje kerüljön hatalomra. A zöld inges hungaristák a munkások helyzetének javítását hangsúlyozták és szociális segítséget ígértek a nehéz életkörülmények között élőknek. A kormány először csak a kommunistákra veszélyes pártnak tartotta, de később már a kormánnyal szemben is felléptek ezért a pártot feloszlatták. Az MNSZP feloszlatása után a párt többször és több néven is újraalakult. Szálasit 1938-ban letöltendő börtönbüntetésre ítélték, ahonnan csak a második bécsi döntést követő amnesztia miatt szabadulhatott 1940-ben.
A mártír vezér kultuszát ügyesen kihasználta Hubay Kálmán, aki a kisebb szélsőjobboldali pártokat egyesítette a nyilaskeresztesek zászlója alatt. Hubay egyezséget kötött Darányi Kálmán miniszterelnökkel, így hivatalosan is indulhatott az 1939. évi „pünkösdi választásokon”. A választások után a nyilasok lettek a legnagyobb ellenzék a parlamentben. A nyilasok terjeszkedését az is mutatta, hogy az ők szervezték meg a legnagyobb sztrájkot, az országos méretű bányászsztrájkot 1940-ben. Szálasi visszatérése után a Nyilaskeresztes Párt azonban már nem volt annyira népszerű, mint korábban, Szálasi hiába volt a visszatért vezető, már nem tudta népszerűsíteni a pártját. A háborús gazdaság átmeneti fellendülése felszívta a munkanélkülieket, akik így már nem támogatták Szálasit, a szélsőjobb pedig ismét szétesett kisebb pártokra.
Szálasi rendkívül csalódott volt, amikor nem őt, hanem Sztójay Dömét nevezték ki 1944 márciusában a megszálló németek nyomására miniszterelnöknek a koalíciós kormány élére. Szálasi igazából csak a teljes hatalom birtokosaként lett volna hajlandó irányítani az országot, erre végül a Sztójay vezette koalíciós kormány bukása és a Lakatos Gézához köthető béketárgyalásokkal kapcsolatos tapogatózás kellett.
A háború alatt végig a tengelyhatalmakat pártolta és bízott a győzelmükben. Szálasi önálló eszmerendszert alkotott, ami elítélte a nácizmus fő ideológusát, Alfred Rosenberget is. Ő nem hitt a fajelméletben, az antiszemitizmus viszont közös pont volt. A nácik nem is tartották alkalmasnak Szálasit vezető szerepre a szélsőjobbos körökön belül, hanem a vezető körök szélsőjobboldali érzelmű tagjaival akartak elsősorban szövetséget kialakítani.
Hatalomra kerülése
Magyarország a második világháború sodrában Horthy Miklós vezetésével meg akart maradni egy olyan államnak, amit nem a nácik irányítanak, hanem saját maga dönt a háborús kérdéseket illetően. Ezzel kapcsolatban Horthy törekedett olyan politikusokat kinevezni a miniszterelnöki címre, akik nem támogatták a nácikat, hanem ellenezték a nácik által elvárt politikai irányvonalat. A magyar veszteségek és a németek vereségei miatt 1944-ben elérkezettnek látták az időt, hogy átálljanak a szövetségesek oldalára és az ország a háború végén a ne a tengelyhatalmak oldalán álljon.
Ennek a politikának az első jele az 1944 márciusában német nyomásra kinevezett Sztójay Döme leváltása volt augusztusban, aki helyett Lakatos Géza lett a miniszterelnök. Neki titokban meg kellett szerveznie háborúból való kilépést és a fegyverszünet előkészítését.
Veesenmayer teljhatalmú követ már 1944-ben be akarta vonni a nyilasokat egy puccskísérletbe, de a kiugrási kísérlet sikertelensége miatt nem volt szükséges a puccs. A kiugrási kísérlet azért lett sikertelen, mert a szélsőjobboldali tisztek és a nácik tudatosan gyengítették a kormányzó hatalmát, a hozzá hű egységeket szétszórták a fronton, végezetül a kormányzó fiát is elrabolták, hogy zsarolhassák vele Horthyt. A rossz szervezés a kormányzóhoz hű egységeket is tétlenségre ítélte, a döntő pillanatban nem kapták meg a parancsot, mert az a vezérkarban elakadt. Ugyan a kiugrást a kormányzó bejelentette a rádióban, de nem ment a katonák közé. A magyarok nem kérték a szovjet seregek tehermentesítő támadását, hanem passzivitást kértek tőlük. Emellett nem támadták meg a német csapatokat sem. Ezzel a tétlenséggel, az irányítás hiányával a kiugrási kísérlet egy nap alatt elbukott.
A sikertelen kiugrási kísérlet (1944. október 15.) miatt Hitler hatalomra juttatta a nyilasokat, vezetőjük, Szálasi Ferenc pedig a miniszterelnöki cím mellett az államfői teendőket is ellátta nemzetvezetői címével Horthy lemondása után október 16-tól. Horthyt a családjával együtt Németországba vitték a nácik október 17-én. A nemzetiszocialista kisebbség megszerezte az államapparátust, így korlátlanul ki tudta szolgáltatni a megmaradt tartalékokat a németeknek. A háború sorsa ekkor vált egyértelművé, már csak a veszteségeket nem tudták megmondani.
Szálasi felolvasott a rádióban egy proklamációt október 15-én, amiben a háború végsőkig való folytatását jelentette be, illetve Németország támogatását a háborúban. Szálasi álma, hogy a teljes hatalom az ő kezében legyen teljesült, így a totális háború megvalósítása és a hungarista állam felépítésé vált a legfontosabb feladattá.
A nyilasok elkezdték a budapesti zsidóság kiirtását. A nyilas uralom alatt 20-25 ezer zsidót gyilkoltak meg Budapesten, a deportálásokban pedig további zsidók ezrei vesztették életüket. Keményen felléptek az egyre nagyobb ellenállással szemben is, a vezetőket, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endrét elfogták és kivégezték. Nem csak a magyarok szervezték az ellenállást és a zsidók mentését, hanem Angelo Rotta pápai nuncius és Raul Wallenberg svéd diplomata is menlevelek kiadásába kezdett, amik megvédték a zsidó származásúakat. Ezzel emberek ezreit mentették meg a haláltól.
A nyilas vezetés miatt az ország végig a nácik oldalán harcolt, ezzel kiszolgáltatott helyzetbe hozták Magyarországot a szovjet megszállókkal szemben, valamint komoly megtorlást szenvedett el a háború lezárása előtt.
Szálasi megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát és totális diktatúrát vezetett be. A fokozódó szovjet veszély miatt 1944 végén kénytelenek voltak áttenni a székhelyüket Budapestről több állomáson keresztül végül Kőszegre. Szálasi még ekkor is a német sikerben hitt és a hungarizmust, mint eszmét akarta terjeszteni. Terveiben egy hét kötetes mű szerepelt, ami a hungarizmus eszmerendszerét foglalja magában.
1945 tavaszán Ausztriába, majd Németországba kellett menekülnie, ahol bujkálása alatt elvette Lutz Gizellát, akivel akkor már több, mint két évtizede jegyben járt. Májusban, a német kapituláció után nem sokkal amerikai fogságba esett. Feleségét júliusban fogták el, őt 12 év börtönbüntetésre ítélték. Lutz Gizellát 1956-ban szabadon engedték.
A magyarországi veszteségek 1944 őszétől teljes mértékben Szálasit terhelik. Ő nem a háború veszélyeivel, a nyilas terror kegyetlenségeivel, a zsidók gyilkolásával, a Vörös hadsereg előrenyomulásával, Budapest ostromával foglalkozott, hanem még ekkor is a hungarista elméletét terjesztette. Követői képesek voltak a magyar nemzetet is elpusztítani a náci Németország védelmében a magyarok védelme helyett.
A háború után
Az amerikaiak, hasonlóan más nyilas vezetőkhöz, október 3-án kiadták Szálasit Magyarországnak. Szálasi együtt érkezett vissza Imrédy Bélával és Bárdossy Lászlóval Magyarországra. A foglyokat Péter Gábor, a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályának vezetője vette át. A börtönnaplója szerint egyik nyilas vezetőt sem tették ki erőszaknak, a fogság alatt tisztességesen bántak velük.
1946. február 5-én indult ellene népbírósági eljárás, amit Jankó Péter vezetett. A helyszín a Zeneakadémia épülete volt, mivel a romos Budapesten nem volt olyan épület, ahová befértek volna az érdeklődők. Szálasi nem érezte megát bűnösnek, mindvégig hitt a németek győzelmében és a tárgyalása alatt többször is hangoztatta hazaszeretetét. Az utolsó szó jogán egy egész ideológiai beszédet engedélyeztek neki február 25-én. A beszéde négy órán át tartott.
A per során halálra ítélték háborús bűnök és emberiség elleni bűntettek miatt. Mivel a népbírósági eljárásban fellebbezni nem lehetett csak kegyelemért folyamodni, így az elítéltek kegyelmi kérvényeket adtak be. Szálasi védője kérelmezte a kötél általi halál módosítását golyó általira, de ezt is elutasították. Március 12-én akasztották fel más nyilas miniszterekkel együtt a Markó utcai fogházban, a kegyelmi kérvényük elbírálását végül nem várták meg. Utólag Tildy Zoltán köztársasági elnök elutasította kegyelmi kérvényeiket. A volt nyilas vezetőt ismeretlen helyen temették el, sírját a mai napig nem tudják hol is van.
Halálával a mozgalma nem szűnt meg, a hungarista mozgalmat emigrációból irányították tovább és egészen a rendszerváltásig voltak követői. A rendszerváltás utáni években a hungarista szerveződéseket betiltották, a mozgalmak vezető nélkül maradtak.
Megítélése
Szálasit sokszor vallási érzelmektől túlfűtött, tébolyodott személyként ábrázolták, aki mindenáron meg akart felelni a náciknak. Ezzel szemben Szálasi volt az a nyilas politikus, aki ugyan antiszemita volt mégsem engedte deportálni a budapesti zsidókat és elfogadta a védleveleket is, amiket a németek érvénytelennek tartottak. Szálasi kezdeményezésére jött létre pesti védett gettó is. Sztójay Döme alatt nagyságrendekkel több zsidót deportáltak és végeztek ki, mint Szálasi idején, valamint ekkor nem a nyilasok végezték a deportálásokat sem.
Szálasi elmebetegsége vitatható, már csak azért is, mert döntései sem tükrözik azokat, illetve pártja és programja háttérbe szorítása Horthy és vezető szerepet játszó politikusok miatt került háttérbe, nem Szálasi magatartása, népszerűtlensége miatt.
Kép forrása: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/szalasi.html