Az uradalom a középkori hűbéri, feudális rendszerben a földesúr birtokának gazdasági és igazgatási egysége volt. Több, vagy akár sok falvat és az azokhoz tartozó legelőket, szántókat, erdőket, tavakat foglalta magában. Az uradalom központja a fából vagy kőből épült vár volt, a földesúr nem csupán szolgáltatási, hanem bíráskodási joggal is rendelkezett az uraladomban élő jobbágyok felett. Az uradalomban élő emberek nagy része a városon kívül élt, de ha kellett, be tudtak oda menekülni. A rendszer önellátásra rendezkedett be.