A római számok az ókori rómából származnak. Nem csupán a matekórákon találkozhatunk velük, hanem a hétköznapokban is: számos antik alkotáson és művön jelennek meg. A római számok a latin ABC betűit használják: az egyes számokat nem az általunk hétköznapok során használt és ismert arab számjegyekkel (pl. 1, 4), hanem a latin ábécé betűivel jelöljük.
Római számokat találni például az órák számlapjain, vagy a könyvfejezetek sorszámozásakor.
A római számok használatához nem szükséges 10 számjegyet, vagy betűt megtanulni, mindössze elegendő hetet - azonban az olvasásuk és leírások már nehezebb, komplikáltabb.
I = 1
V = 5
X = 10
L = 50
C = 100
D = 500
M = 1000
Az olvasása úgy történik, hogy amennyiben egy nagyobb értékű betűt megelőz egy kisebb értékű, akkor ki kell vonni belőle. Például az IX értéke 10-1=9. Először mindig az ezresek, majd a százasok, tízesek és végül az egyesek követik egymást. A római számok írásakor és használatakor általában nem írunk egymás mögé három azonos számjegyet, például III helyett IV-t használunk.
Az első 30 római szám
1 = I,
2 = II,
3 = III,
4 = IV,
5 = V,
6 = VI,
7 = VII,
8 = VIII,
9 = IX,
10 = X,
11 = XI,
12 = XII,
13 = XIII,
14 = XIV,
15 = XV,
16 = XVI,
17 = XVII,
18 = XVIII,
19 = XIX,
20 = XX
21 = XXI,
22 = XXII,
23 = XXIII,
24 = XXIV,
25 = XXV,
26 = XXVI,
27 = XXVII,
28 = XXVIII,
29 = XXIX,
30 = XXX
10 példa a római számokra
52 = LII
132 = CXXXII
184 = CLXXXIV
510 = DX
632 = DCXXXII
874 = DCCCLXXIV
912 = CMXII
1231 = MCCXXXI
1432 = MCDXXXII
2021 = MMXXI