A ballada eredetileg egy verses kisepikai, nép - és műköltészeti műfaj. A mű előzményeit, eseményeit és a legfőbb okokat nagyrészt a drámai párbeszédekből és a lírai monológokból ismerhetjük meg. A műfaj lényeges jellemzője, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotban, lélektani helyzetekben ábrázolja, sokszor a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. Gyakori témái a hűség valamint hűtlenség, féltékenység, általában a szerelem problémái.
Eredeti jelentése táncdal, a középkorban a balllada még egy műforma volt, modern értelemben verses kisepikai műfajként tekintünk rá. Jellemző rá a balladai homály, mely a sűrített előadásmódnak köszönhető. Az egyik legjelentősebb magyar balladaíró és műfajteremtő költőnk Arany János volt.