A költő élete

Ady Endre 1877-ben született, Érdmindszenten (mai Románia). Nemesi öntudattal rendelkező családban nőt fel. A család egészen Ond vezérre vezette vissza magát. Amikor a költő megszületett, a nagy nemességből már csak a méltóságérzet maradt, a család pénzügyileg teljesen elszegényedett. Édesapja egyszerű földműves, édesanyja papleány volt. Középiskoláit a fiatalkorú Ady vallásos iskolákban töltötte, Nagykárolyban és Zilah településén. Nagykárolyban piarista gimnáziumban Zilah községében pedig református kollégiumban tanult. Már gimnazista korában kísérletezgetett vers és prózaírással.

Egyetemi éveiben Debrecenben, illetve Pesten hallgatott jogot. Ekkor ismerkedett meg a német filozófus, Friedrich Nietzsche tanaival. A családi hátterét ismerve nem meglepő módon Nietzsche felsőbbrendű emberek jogairól szóló eszméi hatottak rá. Példaképének Csokonai Vitéz Mihályt tartotta. 1899-ben abbahagyta jogi tanulmányait és újságírónak állt. Már újságírói pályájának kezdetén próbált valami forradalmit alkotni, de ahogy Csokonai forradalmiságára is érzékenyen reagált a konzervatív, magyar város, úgy Ady baja is meggyűlt Debrecennel. Rövid idő elteltével Debrecenre, mint a maradandóság városára gondolt. Debrecen később is megmaradt a visszamaradott, elmaradott magyar városnak verseiben.

Debrecen után Nagyváradra ment, a Szabadság című szabadelvű laphoz. 1901-ben Egy kis séta címmel publikált cikket, amely a társadalmi igazságtalanság és a munkásnyomor kritikájaként jelent meg. Az államhatalom ezt a cikkét háromnapi fogházzal díjazta. A büntetése mellé azonban pozitívum is társult. A fogház után úgy tekintett rá a közvélemény, mint beérkezett újságíróra. Nagyvárad irodalmi életének meghatározó alakjává vált. 1904-ben jelentkeznek nála először a szifilisz tünetei, amelyet szintén Nagyváradon kaphatott el egy orfeumi táncosnőtől. Erről egy novellájában emlékezik meg, amelynek címe Mihályi Rozália csókja és 1908. március 16-án jelent meg a Nyugatban. Nagyvárad abban is jelentős tényező a költő életében, hogy itt ismerte meg 1903-ban Diósy Ödönné Brüll Adélt, akit Lédának becézve szólít meg szerelmi verseiben. 1904-ben Lédával utazott Párizsba, ahol 1911-ig tartózkodott. Költészetére is nagy hatással volt a francia főváros.

1905-ben egy éves párizsi időszaka után a Budapesti Napló munkatársa lett. Cikkei mellett itt már verseit is megjelenítette. 1907-ben hagyja el a Naplót. 1908-tól a Nyugat főmunkatársa lesz, egészen haláláig.

1907 nyarán visszatér Budapestre. Ekkor anyagi nehézségei támadnak. Ennek oka, hogy eddigi munkáltatója a Budapesti Napló más kezekbe kerül. A Népszavában jelennek meg első forradalmi versei, például: Dózsa György unokája, Csák Máté földjén.

1907 decemberében megjelenik a Vér és arany című kötete, amely csak fokozza az ellene indított támadásokat.

1908-ban jelenik meg Az Illés szekerén című kötete. Ennek új témái az istenes és forradalmi költészete.

1909-től kezdve egészsége rohamosan romlott. Külföldi barátai fizették a drága, külföldi kezeléseit.

Lédával 1912-ben ér véget kapcsolata, amikor megírja és kiadja új kötetét: A menekülő Élet címmel. Ebben jelenik meg az Elbocsátó szép üzenet című verse.

Boncza Berta és Ady együtt

Bár Lédával hosszabb ideig tart a se veled, se nélküled kapcsolata, házastársi kapcsolatot csak 1915-ben köt. Boncza Bertával, akit verseiben Csinszkának nevez. Ez a szerelem teljeséggel szembehelyezhető életművében a lédai szerelemmel. A Csinszkával való kapcsolata hozott számára érzelmi-egzisztenciális biztonságot. A háború borzalmait (első világháború) saját szemével élte át. Az őszirózsás forradalom őt is lázba hozta, ekkor utazott fel Budapestre, de már betegen, spanyolnáthával küzdött. Többszöri tüdőgyulladás után a Liget szanatóriumba került. Időközben hírt kapott arról, hogy a Csinszkával közös csucsai kastélyát, amit otthonának nevezhetett, a helyi lakosok feldúlták. 1919 január 27-én pedig végleg lecsukta szemeit.

Ady alkotói korszakai

Költészetének első nagy szakasza 1905-1912 közé tehető. Szemléletét ekkor szimbolista-szecessziós látásmód jellemezte.

Költészetének második szakaszát 1912-1919 között helyezhetjük el. Az egyéni mitológia helyére ekkor a nemzeti mitológia jelképei kerülnek. Erre kiváló példa az ebben a korszakban megírt magyarság és kurucversei. A világháború éveiben költészete klasszicizálódik: tartalmi és formai szempontból is letisztul, leegyszerűsödik. Utolsó éveiben már szürrealista és expresszionista jegyek is megjelennek költeményeiben.

Ady költészetének jellegzetes vonásai

Ady a szimbolizmus jegyében vitte végbe a költői forradalmát: ő a magyar szimbolizmus megteremtője. Szimbólumai egy részét nagybetűvel jelölte, ezek egyértelmű utalások verseiben, például: Halál, Arany. Ezek a szimbólumok gyakran irodalmi toposzokból merítenek, így értelmezésük is egyszerűbb.

Vannak azonban a szimbólumaiban nehezen sejthetőek, amelyeknek csak nehezen érthető lényegi mondanivalója van, ezeket nevezzük összetettebb szimbólumoknak. Ilyenek például: Jó Csönd herceg, Ős Kaján, Disznófejű Nagyúr.

Ezek a szimbólumok lépten-nyomon többrétegűek, összefüggő jelképrendszert alkotnak. Sajátos neologizmusokat formálnak, magyarán egyszer használatos összetett szavakról van szó. Ady költészetének másik karakterisztikus vonása, hogy egyéni mitológiát teremt, ezek középpontjában önmaga áll. Versei történései rendszerint fiktív időben és térben játszódnak. A tér és időközlés elmosódottságát jellemzik többek között: a sejtett, érzett, sugallt tájak, amelyek gyakran a lélek terei. A látomásos tájakkal az időtlenség párosul. A szereplők nem élnek egyetlen konkrét korban sem, de benne élnek mindegyikben, erre kiváló példa: az eltévedt lovas szimbóluma. A vershelyzetek és a vers tárgyi elemei is jelképesek, a történések inkább belső folyamatokat érzékeltetnek.

Pályájának első felében szimbolizmusa szecessziós vonásokkal párosul. Ezek a szecessziós vonások újfajta személyiségkultuszában és egzotikus, erotikus témáiban is megfigyelhetőek. Az erotikus vonatkozás a verseiben természetesen nem annyira egzaktak, mint napjaink lírájában, de Ady korában már ez a fajta erotika is ellenérzést váltott ki a kor irodalmárjaiból, költőiből, íróiból. A személyiségkultuszban ilyen szecessziós vonások: a szerep lírájának önfeltárulkozása. Ez azt jelenti, hogy különleges egyéniségnek tartja magát, amely érzékelhető életrajzából és verseiből is.

Szimbolistaként elődjének Vajda Jánost tartották, amelyre ő is utal a Találkozás Gina költőjével, Néhai Vajda János című versében. Azonban Vajdán kívül mások is hatással voltak rá. Magyar vonatkozásban merítette szimbolizmusát a századvég magyar költőiből: Reviczky Gyulától, Komjáthy Jenőtől, Kiss Józseftől. Európai szinten a francia szimbolisták voltak rá nagy hatással, többek között: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud. Amiben változtat forrásaihoz képest, hogy az ő szimbolizmusában nagy szerep jut az erőteljes társadalompolitikának, illetve ennek a szimbolizmusnak erkölcsi és politikai vonatkozásai is vannak. Épp ez a társadalmi, politikai szerepvállalása volt az, amely miatt kortársai erőteljesen támadták.

Vereseinek témájában és formáiban is újítást hoz a magyar irodalmi életbe. Tematikáját tekintve elkülöníthetjük: az ars poetica és a lírai önszemlélet verseit, illetve a látomásszerű tájverseket, például: a magyar Ugar. Veresei témájában megtalálhatóak még: a szerelmi versei (Léda-versek, Csinszka-versek), a hiányérzet, a halál versek, az istenes versek, a magyarság és a háborúellenes költemények.

Ady költői tudatosságának bizonyítékai

Köteteinek szerkesztettségében kitűnik, hogy 1906-tól 1914-ig minden évben megjelent egy kötete. Csak az első világháború miatt ritkulnak meg a kötetkiadások. Az Új versek kötettől kezdődően, a ciklusok kötetenként ismétlődnek. Minden kötet élén egy bemutatkozó, úgynevezett vezérvers áll. Ezeknek a vezérverseknek a költő nem adott címet, az irodalmárok és az irodalomkönyvek a versek kezdő soraival jelölik ezeket a vezérverseket. Ady Endrének minden kötete ciklusokból áll. Ennek mintáját Baudelaire: A romlás virágai című kötet szolgáltatta. A kötet és cikluscímek szinte mindig azonosak 1-1 vers címével. A ciklusok címe eszmei és hangulati szempontból is átfogóak. A címadó vers a ciklus elején, végén vagy közepén kapnak helyet. A verscímek három szavasak: természetesen a névelő, névmás, kisebb határozószó nem mindig számít külön szónak. A ciklusok tematikus egységeket alkotnak: időrendiség helyett logikai rend uralkodik, a logikai rend mellett az elrendezésben szerepet játszik még az ellentét és a szimmetria elve is.

Költészetének első áttörése az új versek 

1906. februárjában jelenik meg. Szokás úgy emlegetni, mint az első igazi Ady kötetet. A kor irodalmi értelmisége felszólal ellene, a támadások elől ez év júniusában Párizsba menekül. Ekkor írja meg a Párizs az én Bakonyom című verset. Ezek után innen küldi verseit a Budapesti Naplóba.

A kötet korszakzáró és korszaknyitó, szimbolista stílusú, újszerű költői képeket tartalmaz. Megtalálható benne a merész szerelmi líra, a maradi műveletlenséget ostorozó hang és a gőgös arisztokratikus szemlélet is. Mint a fentebbiekben említettük a kötet megjelenése hatalmas ellenállást váltott ki, kíméletlen kultúrharc indul Ady ellen és Ady mellett. Az irodalom a modernség határára ért, voltak, akik úgy gondolták, Ady Endre költészete az új út, mások elvetették ezt. Támadói három érvvel lépnek fel ellene.

1. A szimbolizmusa miatt versei érthetetlenek.

2. A szerelmi költészete tele van erkölcstelenséggel.

3. Hazafiatlan, mert ostorozza a magyar sorsot.

Az új versek című kötet felépítése a következő: 4 tematikai szempontból különböző versciklusból tevődik össze: Léda asszony zsoltárai (szerelmes versek), A magyar Ugaron (magyarságot ostorozó versek), A daloló Páris, Szűz ormok vándora. A kötet előhangja a Góg és Magóg fia vagyok én című vers.

A Góg és Magóg fia vagyok én című vers elemzése 

Góg és magóg fia

A vers maga a költői program megfogalmazása, amelyet csupa indulat szület. Ezt az erős érzelmekkel igyekszik kifejezni. Formailag a vers félrímes. Szótagszámait a szabálytalánság jellemzi, a verslábak folytonosan változnak. Kiemelkednek a műből az erőteljes tartalommal bíró igék, például: döngetek, rivall, betörnöm, tiporjatok, elátkozza. Ezen szavak alkalmazása teszi dinamikussá a költeményt.

Tartalmát tekintve a Góg és Magóg című vezérvers a szembenállásra épít, a versszervező erő az ellentét. Ennek a szembenállásnak az kiindulópontja a cselekedni vágyó lírai én és a cselekvést gátló úri Magyarország. Az én szimbólumok a versben a következők: Góg és Magóg fia, énekes Vazul, míg az úri Magyarországot jelölő szimbólumok: Kárpátok alatt, Verecke és Dévény, Pusztaszer.

Érdekesség a költeménnyel kapcsolatban, hogy a lírai én az új mellett érvel, de önmaga megjelölésére még is régi személyeket választ, például: Góg, Magóg, Vazul. Ez viszont a fentebbiekkel ellentétben nem ellentmondás, hiszen a felsoroltakat lázadó magatartásuk, igazukért való kiállásuk miatt tiszteli és követi. Az újszerűség abban is megjelenik, hogy a jövő fejlődését, az újat összekapcsolja a múlttal. A lírai én képviseli Vereckét és Dévényt, az ősmagyar és az új dal is együtt rivall. Ez értelmezhető egy modern, szimbolista költészet mellett, de nem jelenti automatikusan azt, hogy szakítani kellene a nemzeti hagyományokkal. Ady tudja, hogy az úri Magyarországgal vívott harca egyenlőtlen harc – erre utal az első versszak utolsó sora: „Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?” – mégis vállalja a küzdelmet, még ha durván, gazul reá tipornak is. A vers utolsó sorának szárnyaló optimizmusa („Mégis győztes, mégis új és magyar”) fejezi ki Ady forradalmi hitét, mégis-magatartását.

A vers központi kérdése: kell-e, érdemes-e az eleve hiábavalónak sejtett harcot felvenni a magyarság elzártságával, kulturális maradiságával, elmaradottságával szemben? A kérdésre adott válasz a „mégis-morál”-ban keresendő. Ennek jelentése a meg nem alkuvó, kemény, büszke dac. Az elbukás tudata erőteljes, nagy az esély a bukásra, de ebben a tudatban is lázadó, küzdő magatartásra van szükség.

A mű üzenete: Ady eszménye a közéleti költő, aki vállalja a vátesz-szerepet, küldetést teljesít. Mégis-morál jellemző rá. Ady új költői nyelvet, témákat hoz: új időknek új dalaival érkezik. Költészete összeköti az ősi magyar hagyományt és a modernet. Az akadályok ellenére is a küzdést választja. Ha nem értik költészetét, akkor is szólni, írni fog.

Léda asszony zsoltárai ciklus

Ez a kötet első ciklusa. Lédával, mint már írtuk 1903-ban ismerkedett meg a költő. Kapcsolatukban a külvilág is számos problémát talált, többek között: Léda férjezett volt, a költőnél öt évvel idősebb és zsidó. (Az antiszemita hangok épp a 20. század elején kezdenek felerősödni.) A legendás nagy szenvedélyt így a közvélemény is figyelemmel kísérte az elejétől fogva. Szerelmük felvállalása botrányt okozott, hiszen a korban ez a fajta nyíltság teljesen szembement a korszak nyárspolgári képmutatásával.

1904-ben Ady Endre elutazott Párizsba Lédával. Lédának köszönhetően ismerte meg itt a francia szimbolistákat és a modern irodalmat. Ez Ady művésziségét nagyban segítette, hiszen elősegítette kibontakozását és ráébresztette a költői hangjára.

A Léda iránti szerelmét jellemezte a tudatosság, tudatosan lázadt a polgári értékrend, szabályok ellen. Megjelent ebben a szerelemben az érzékiség és az erotika, ezek eredményeként egy újfajta szerelmi líra jött létre, melyben Léda a lelkitársa és a szexuális partnere is egyben. A versekből és kapcsolatukból kitűnik továbbá a felfokozott életérzés és boldogságérzet, az egyéni megváltódás reménye. Érzelmek szintjén fontos kiemelnünk az ,,odi et amo” érzést, amelynek jelentése: gyűlölők és szeretek. A kapcsolatuk alatt ambivalens (ellentétes) érzéseket figyelhetünk meg. A lírai én gyakori gesztusa a hódolás, a könyörgés, a fenyegetés és a megbánás, de a versekből hiányzik az együttlét öröme, a jelen idejű idill. ,,Örök harc és nász” írja versében, ez a se veled – se nélküled kapcsolat, amelyben a vonzás és taszítás kettőssége jelenik meg. Hiányzik szerelmükből az önfeláldozás, az önzetlenség. Ezekre azonban egyikük sem képes, mindketten szuverén, önmegvalósító személyiségek, így kapcsolatukra elmondható, hogy a kezdeti boldogság után a diszharmónia a jellemző.

A Léda versekben továbbá, összekapcsolódik a szerelem és a halál motívuma. Egymást és önmagukat is pusztítják. Az elbocsátó szép üzenetben, Ady úgy fogalmaz, hogy ,,magamimádó önmagam imája”. Úgy értelmezhetjük ezt a sort, hogy ez a szerelem jobban szólt Adyról, azaz önmagáról, a költő szerint, mint kettejükről.

A Léda versek közül kiemelésre méltó: Az én mennyasszonyom, Meg akarlak tartani, A mi gyermekünk, Héja-nász az avaron, Lédával a bálban.

A Léda ciklus lett a kötet legprovokatívabbnak szánt, de valójában legnépszerűbb ciklusa. A ciklus önmagában is megkomponálja a diszharmonikus szerelmet, a terméketlen násztól indul (A mi gyermekünk című vers) és a halálba hanyatló nászig tart (Héja-nász az avaron című verse).

Rövid elemzés a Héja-nász az avaron című versről

Rövid elemzés

A diszharmónia előrevetítő jele a ragadozó héja, amely már a címben is megjelenik. A szerelmi viszony, mint gyötrelem, küzdés és hajsza jelenik meg (nyárból az őszbe tart). Az avar az őszt juttatja eszünkbe, ami, mint természeti költői kép az elmúlást szimbolizálja. Újdonsága az ambivalens erotika és a csókos ütközet megjelenítése.

A költő nemcsak magukra, hanem másra is vonatkoztatja a szerelem leírását. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héjapár. Nászuk dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés. Hangatásokkal is érzékeltet: vijjogás, sírás, csattogás. A szerelem a Nyárból az Őszbe, boldogságból a boldogtalanságba, ifjúságból az öregségbe tart gyorsuló tempóban jelenik meg: útra kelünk, megyünk, szállunk, űzve szállunk. A rohanás vége a megállás, valahol az őszben, lehullás az avaron: vagyis a halál, a pusztulás.

Ellentétpárokkal jelzi az ambivalenciát: nyárßàősz, ifjúságßàöregség, boldogságßàboldogtalanság. Szecessziós stílusjegyek a műben: a nő és a férfi viszonya: a halálba hanyatló, idővel perlekedő szerelem: fiatalság, szépség.

A mű üzenete: minden szerelmesre vonatkoztatva Ady nagyfokú pesszimizmusát fejezi ki. Nincs igazi örömöt és megváltást jelentő szerelem, minden boldogság mögött ott lappang a boldogtalanság. A szerelem csak előzménye a halálnak, a szerelem a halálban teljesedik ki.

A magyar Ugaron című ciklus

A kötet második ciklusa. Ady itt egy újfajta, kritika jellegű hazaszeretetet tanúsít, amelyben egyszerre van jelen a szeretet gyöngéd és a bírálat indulatos érzése. A ciklusban újfajta tájábrázolással találkozunk. Míg Petőfi a táj szépségéért vagy a hazaszeretete kifejezésére írt ilyen jellegű verseket, addig Adynál a bemutatott vidék elemei elsődleges jelentésükben lényegtelenné válnak, a mögöttes tartalmuk válik fontossá. Látomásszerű tájversekről beszélhetünk tehát, ebben az esetben. A szimbolizmus eszközeivel a magyar táj félelmetes elmaradottságát fejezi ki. Nem leírja a tájat, hanem látomásszerűen megidézi. Nem a konkrét természeti táj, hanem a kulturális környezet és értékleírás mutatkozik meg a versekben. A versek forrásai leginkább a párizsi élmények, amelyek rádöbbentik arra, mennyire elmaradott Párizshoz és Franciaországhoz képest Magyarország.

A magyar táj ezekben a versekben úgy mutatkozik meg, mint elátkozott föld, halálszagú róna, a népek kalodája. Úgy véli nincs nemzeti kincs ebben a hazában. Itt minden és mindenki halálra van ítélve. A kulturálatlan magyar tájat szembesíti Párizzsal. A versekben gyakran megjelenik a valóság és a lehetőségek ellentéte.

Ilyen típusú híresebb versei: A Hortobágy poétája, A Tisza-parton, Lelkek a pányván, A lelkek temetője, A magyar Ugaron.

A magyar Ugaron című művének rövid elemzése 

A ciklus címadó és cikluszáró verse, s így összegző, összefoglaló jelleget sugall. A kötet egyik reprezentatív költeménye. A legnagyobb visszhangot, felháborodást kiváltó vers és ciklus. A magyar viszonyokat jellemzi. A műfaját tekintve látomásos tájvers nem konkrét tájat ábrázol, egy víziót fest elénk. Központi szóképe egy egyszerű metafora, ezeket nagybetűvel emeli szimbólummá. Magyarországot, mint az Ugart nevezi meg, ebből a képből bontakozik ki a vízió, a látomás. A nagybetűs Ugar többletjelentést kap: a megműveletlen földdarab, az egész úri Magyarország metonímiájává lesz.

Összegzés

Ady Endre forradalmasította a magyar irodalmat. Okkal került be a neve a legnagyobbak közé. A magyar irodalom modernizációjának egy jelentős képviselője, aki kalandos élete és újító, kortársai számára polgárpukkasztó költészetével az egész ország figyelmét felhívja magára, már élete során is. Halála után megkapja azt az elismerést, amely már élete során is kijárt volna neki.

Online tanulófelület

Kattints!