A Költői Képek És Eszközök Fajtái ?10 Példával Bemutatva!

A költői képek már általános iskolában előjönnek, azonban ha sikeres érettségit szeretnénk tenni, gyakorlatilag elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk ezek fogalmával, és hogy fel tudjuk őket ismerni egy nehezebb szituációban. Milyen költői eszközök vannak? Mi a különbség a metaforma, megszemélyesítés vagy a szinesztézia között? Mi az a jelkép, hasonlat, metonímia, vagy szimbólum? Lássuk a választ! 


Metafora

A metafora hasonlóságon alapuló névátvitel, tagjai az azonosító (kép) és az azonosított (konkrét dolog). Egyfajta azonosítás. Jelentésátvitelen alapuló szókép, melyben két fogalmat és/vagy képet kapcsol össze a költő. Két eleme az azonosító és az azonosított. Lehet köznapi: „az üveg nyaka”, és lehet költői: „minden egész eltörött”

Típusai:

igei metafora: „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik

főnévi metafora: „ kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág

melléknévi metafora: „boldog, szomorú dal”

MEGSZEMÉLYESÍTÉS: (esetenként külön, máskor az igei metafora speciális fajtájaként értelmezik): “fáradt lelkem égbe, testem földbe vágy”

A metafora típusú eszközök esetében a fogalmi és a képi oldal között hasonlóságról beszélünk valamilyen közös jegy alapján. A csoport névadója a metafora (gör. ’átvitel’), amelyben két dolgot azonosítunk egymással: az egyik dolog nevét átvisszük a másikra. Két altípusát különböztethetjük meg szerkezeti szempontból. 

Teljes metaforáról beszélünk, ha mind a képi, mind a fogalmi sík jelen van a szövegben, mint például Petőfi híres versének refrénjében (A természet vadvirága): „A korláttalan természet / Vadvirága vagyok én.” A lírai én önmagát (én; fogalmi sík) azonosítja a korláttalan természet vadvirágával (képi sík), kettőjük között az azonosítást lehetővé tevő közös jegy ugyanis a szabadság, a kötetlenség. 

Az egyszerű vagy egytagú metaforában csupán a képi sík van jelen, a fogalmi oldalt nekünk kell kitalálnunk; jó példa erre az imént idézett vers felütése: „Mit ugattok, mit haraptok / Engemet, hitvány ebek!” A hitvány ebek megnevezés, amint a vers mottójából („Dardanus-féle kritikusaimhoz”) kiderül, a költőt elmarasztaló kritikusokra vonatkozik. Metafora továbbá a bevezetésben említett csésze füle is, hiszen az edény részének (fogalmi oldal) megnevezése (fül; képi oldal) a testrészre utal, mivel alakja hasonló (közös jegy).

A metaforával rokon képek a hasonlat, a megszemélyesítés, az igei metafora és a szinesztézia. A hasonlat tulajdonképpen abban különbözik a metaforától, hogy a fogalmi és a képi oldal között nem azonosítás, hanem kevésbé szoros kapcsolat, hasonlítás érhető tetten. „Szeretlek, mint anyját a gyermek, / mint mélyüket a hallgatag vermek…” kezdi sorjázni hasonlatait József Attila az Óda című nagy versében, mintegy megfelelő eszközt keresvén a szeretett lény iránti érzelmének kifejezésére. A hasonlat egyszerre hordozza magában az azonosítás lehetőségét és egyszersmind tagadását: te nem az anyám vagy, én pedig nem a gyermeked, hanem olyan, mintha az anyám lennél, én pedig a gyermeked.

Metafora példa: 

" Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája" 
(Petőfi Sándor: János vitéz)
A gyöngyházat Iluskával azonosítja.
Közös jegy: értékes, becses, teljes metafora

Vesd reám sugarát kökényszemeidnek, 
Gyere ki a partra, hadd öleljelek meg.” 
(Petőfi Sándor: János vitéz)
Iluska szemei olyan kékek, mint a kökény, egyszerű metafora

"Hé fiúk ! Amott ül egy túzok magában." 
(Arany János Toldi)
A túzok alatt Miklóst értjük, pedig a költő ki sem mondta., egyszerű metafora

Szó bennszakad, hang fennakad, 
Lehellet megszegik. 
- Ajtó megől fehér galamb, 
Ősz bárd emelkedik.” 
(Arany: A walesi bárdok)
Teljes metafora

Hasonlat

A hasonlat (parabolé, similitudo) retorikai mondatalakzat vagy trópus. Két jelenség, fogalom, kép összekapcsolása, egymásra vonatkoztatása nyelvi-logikai szinten. Grammatikailag jelzett. Kulcsszavak: (olyan,) mint, -ként, -képpen, hasonlóan a… Két eleme a hasonló és a hasonlított.

Két különböző fogalmat, dolgot, személyt hasonlít össze valamilyen közös jellemző alapján. Célja, hogy az egyiket a másikkal szemléltessük, elképzeltessük. 

A hasonlat mindig két tagból áll: a hasonlítottból és a hasonlóból. 

A versekben használat hasonlatokat költői hasonlatoknak nevezzük. 

A hasonlat legtöbbször összetett mondat, kötőszavai: mint, mintha, akár. 

Példa:

Mint komor bikáé, olyan a járása ..." 
(Arany János: Toldi)

"Nyári napnak alkonyúlatánál 
Megállék a kanyargó Tiszánál 
Ott, hol a kis Túr siet beléje, 
Mint a gyermek anyja kebelére." 
(Petőfi Sándor: A Tisza)

S a nép, az istenadta nép 
Oly boldog rajta, Sire! 
Kunyhói mind hallgatva, mint 
Megannyi puszta sir.” 
(Arany: A walesi bárdok )

Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon, 
Messziről lobogva tenger pusztaságon: 
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem 
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.” 
(Arany János: Toldi)

Megszemélyesítés

A megszemélyesítés olyan hasonlat vagy metafora, amelyben emberi tulajdonságokkal ruház fel a költő valamely élettelen tárgyat, természeti jelenséget.

A megszemélyesítés és az igei metafora fogalmi oldalán élettelen dolog (tárgy, természeti jelenség, elvont fogalom stb.) áll, képi síkján pedig vagy ember (megszemélyesítés), vagy az embertől különböző dolog (igei metafora). 

Az előbbire példa Weöres Sándor Harmadik szimfóniája első részének felütése

Madárka sír, madárka örül, / míg piros gerendái közül / néz a hatalmas --” (a megszemélyesítés aláhúzva).; 

igei metafora is található az idézett Weöres versben, kicsit később: „Kinyílik a táj, / lehunyódik a táj”.

Egyéb példák:

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel 
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:” 
(Arany János Toldi)

Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet, 
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,” 
(Arany János Toldi)

Felröpűlök ekkor gondolatban 
Túl a földön felhők közelébe, 
S mosolyogva néz rám a Dunától 
A Tiszáig nyúló róna képe.” 
(Petőfi Sándor: Az Alföld)

Allegória

Az allegória alapja a továbbvitt költői kép (hasonlat vagy metafora). Rendszerint olyan képsor, amely fogalmilag egyértelműen lefordítható valamilyen másik jelentéstartalomra vagy képsorra.

Olyan költői kép (megszemélyesítés, metafora), amit a költő egy hosszabb gondolatsoron, esetleg egy egész művön keresztül végigvisz.
Allegórikus alak pl. Csokonai versében az istenként megszemélyesített Remény Toldi Álom allegória.

hosszú szakaszon végigvitt metafora, ahol minden azonosítónak megvan az azonosítottja, és az elemek összefüggnek (pl. Baudelaire: Az albatrosz, Biblia: A magvető története, Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról)

Szimbólum

Költői kép, a metaforán alapul, de míg a metafora jelentése világos, vagy logikus, a szimbólum többértelmű, homályos, és nem könnyű (vagy nem lehet) megnevezni a hasonlóság alapját. (pl. Ady: Az ős Kaján, Verlaine: „A Romlás vagyok, a hanyatlás végi Róma”

A stilisztikai értelemben vett szimbólum (’ismertetőjel, jegy, bélyeg’) is rokonítható a metaforával, azonban a fogalmi és a képi oldal kapcsolata nem annyira szoros, sokszor el is szakad egymástól, és az olvasón, befogadón múlik, hogy képes-e azt rekonstruálni. A szimbólum nem engedi meg az egy az egyhez megfeleltetést, mint az allegória, a fogalom-kép kapcsolat inkább asszociatív, mint hasonlóságon alapuló. 

Ady Endre híresen enigmatikus verse, A fekete zongora a szimbólumteremtés egyik csúcsteljesítménye: „Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. / Fusson, akinek nincs bora, / Ez a fekete zongora.” (részlet az első versszakból) – a hangszer nyugtalanító hangja egy különös felkiáltással kapcsolódik össze, a képözön pedig (természetesen kiegészülve a vers további soraival) inkább éreztet, sejtet valamit az ábrázolandó valóságról, mintsem egyértelműen lefordítsa azt képi nyelvre. A költői eszközök közül a szimbólum igényli leginkább a befogadó aktív hozzájárulását a képalkotáshoz

Metonímia

A metonímia (a metafora egyik fajtája; "névcsere") olyan szókép, amely két fogalom közötti térbeli, időbeli vagy anyagbeli érintkezésen, esetleg ok-okozati összefüggésen alapul. (Pl. "Lánc csörg minden kézen, csupán a magyar kezében cseng a kard.")

érintkezésen alapuló névátvitel, az érintkezés lehet

térbeli: azt beszéli a város….

időbeli: dicső század

anyagbeli: nincs egy rongyom se

rész-egész (szinecdoché): „lélek az ajtón se be, se ki”

A metonímia típusú képekben a fogalmi és a képi sík között a kapcsolatot az érintkezés teremti meg. Az érintkezés különféle jellegű lehet: jelölhetünk egy dolgot a helyével (alszik az egész ház – azaz a házban lakó emberek!), idejével (a bevezetésbeli a huszonegyedik század vívmányai szószerkezet jelentése: ’a huszonegyedik században élő emberek vívmányai’), anyagával (a rabot vasra verik). 

Metonímiának tekintünk még egyéb asszociációs kapcsolatokat is, mint például a mikor egy műre a szerző megnevezésével vagy egy tananyagra a tanár megnevezésével hivatkozunk (Olvastad az Orwellt? – vagyis az 1984-et; Felelünk holnap Mátraházyból? – vagyis a Mátraházy tanár úr/tanárnő által tanított tananyagból). 

Ezen asszociációs kapcsolatok közül néhány jellemző esetet külön néven is szoktunk emlegetni; leggyakrabban a szinekdochét és a metalepszist.

Jelkép

A jelkép (szemiotikai szempontból) olyan kép-jelentés kapcsolat, amely az alkotó és a szemlélő megállapodásán alapul. Nem hasonlat és nem metafora tehát, hanem valamilyen megállapodáson (szabályon) alapuló jel-jelentés kapcsolat. Általában egyetlen jelhez egyetlen jelentést rendelünk hozzá. (Pl. az ősz a mérsékelt égövi költészetben az öregedés, elmúlás konvencionális jelképe, a tavasz a fiatalságé, újjáéledésé, reményé, a nyár a ki(be)teljesedésé, a tél a pusztulásé…)

Szinechdoké

A szinekdoché a metonímia azon fajtája, amikor a NEM-fogalmat használjuk a FAJ-fogalom helyett, vagy fordítva. (Tehát a rész-egész összefüggéseiben működik, pl. farkas helyett ragadozót mondunk/írunk; vagy pl. "Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére" - a honfoglalók csoportja helyett. ). 

Példa: 

Érted száz halálba. Mennék meg sem állva, Szerelmes angyalom!

(Petőfi Sándor: A KIRÁLY ESKÜJE)

Szimbólum

A szimbólum egy jel (kép vagy fogalom) és egy jelentéshalmaz egymásra vonatkoztatásán alapuló képzettársítás. Leggyakrabban sűrített fogalomrendszer kapcsolódik egyetlen képhez. A jelentés nem egyértelmű, a kép jelentéstartományok egész holdudvarát feltételezi. (Pl. Ady híres szimbóluma a magyar Ugar…)

Szinesztézia

A szünesztézia (szinesztézia) olyan költői kép, amelyben több érzékterületet vonatkoztat egymásra az alkotó. (Pl." a kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő…")

Költői képek a Toldiban

Az egyik legismertebb magyar irodalmi mű Arany János: Toldi elbeszélő költeménye. Az iskolai és érettségi számonkérés egyik leggyakoribb része ennek a műnek az elemzése, illetve az itt található költői képek felismerése. Néhány példát összegyűjtöttünk. 

"Hé fiúk ! Amott ül egy túzok magában." - metafora

Mint komor bikáé, olyan a járása ..." - hasonlat

 „Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon, 
Messziről lobogva tenger pusztaságon: 
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem 
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.”  - hasonlat 

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel 
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:”  - megszemélyesítés

Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet, 
Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,”  - megszemélyesítés

Online tanulófelület

Kattints!